Ezt a négy szót használd mindennap, hogy az együttlétek újból a régiek legyenek

A hosszú távú, elkötelezett párkapcsolatok egy idő után túlnőnek a kezdeti szerelemhormonoktól fűtött rózsaszín ködén, és a másikat körüllengő újdonság varázsa is csillapodik. A hétköznapi teendők elvégzése, a háztartás közös vezetése és esetenként a gyerekek nevelése, gondozása nagyobb hatással van a pár tagjaira, mint a kapcsolat elején voltak. Ahogyan két ember összecsiszolódik, önkéntelenül is kialakítanak maguk között különböző helyzetekben elővett dinamikákat, viselkedésmintákat, amelyek néhány párnál rugalmasabbak, míg másoknál kőbe vésett szabállyá alakulnak át. Ha a két fél dinamikájában túlságosan az egyik partner kerül a ki nem mondott „túlteljesítő” szerepébe, a másik pedig az „alulteljesítőébe”, akkor többek között a szexuális életük is bánhatja az egyenlőtlenséget. Ezt a 4 szót érdemes minden párnak a szívébe mentenie, hogy kikerüljenek ebből a fajta nem kívánt szexmentes létből.

Amikor a kompetenciahierarchia a szex rovására megy

Senki sem szereti inkompetensnek, alsóbbrendűnek érezni magát másokkal szemben, főleg nem egy párkapcsolatban. A szorongásra hajlamos embereknek alapból sok kapcsolatszabotáló tendenciájával kell megbirkóznia, amelyet a félelmei szülnek benne, de egy ilyen hierarchizált rendszerben bizonyára szomorúan jönne ki a helyzetből. Sajnos azonban könnyen megeshet, hogy mégis olyan dinamikába keverednek, amelyben például az egyik fél (általában a nő, ha heteroszexuális kapcsolatról van szó) érzelmileg érettebbnek kiáltja ki magát a kapcsolatban, mártírszerepet ölt fel, felmenti magát a saját intimitásbeli problémái alól, és minden párkapcsolati problémáért az érzelmi analfabétának bélyegzett párját okolja, és annak alacsony EQ-ját.

Azonban nem csak az érzelmi intelligencia terén alakulhat ki ilyen jellegű fekete-fehér szereposztás. A 95/70-es dinamikában az egyik fél minden téren a „túlteljesítő” szerepbe kerülhet (95 százalékosan teljesít a 100-ból), míg a másik félre az „alulteljesítő” szerep jut (70 százalékosan teljesít a 100-ból). Ebben az esetben a túlteljesítő felsőbbrendűnek érezheti magát a párjával szemben, aki iránt emiatt szánalmat, megvetést érezhet, és elítéli őt. Ennek hatására az alulteljesítő önbeteljesítő jóslatként valóban figyelmetlenné és feledékennyé válhat a kapcsolatban, legyen szó akár a házimunkákról, a másiknak a felé intézett kéréseiről, a fontos dátumokról, vagy bármi egyébről. Erőteljesen lekorlátozó szülő-gyerek szerepekbe szorulhatnak, amitől mindketten magányossá válnak. Végül pedig vagy csökken, vagy teljesen megszűnik a szexuális életük, hiszen már nem tekintenek egymásra egyenlő félként (ki tudna kényelmesen intim helyzetbe kerülni azzal, aki lenézi őt, vagy akit lenéz?).